-
1 κοιρανέω
κοιρανέω, Herrscher sein, herrschen, gebieten, obwalten, sowohl vom Oberbefehl im Kriege, als von der Herrscher- u. Richtergewalt des Königs im Frieden; Hom., theils absolut, ἃς ὅ γε κοιρανέων δίεπε στρατόν, Il. 2, 207. 4, 250, wie Aesch. Prom. 960, theils, was häufiger ist, mit Präpositionen, μάχην ἀνὰ κοιρανέοντα Il. 5, 824, (ϑεαὶ) αἵτ' ἀνδρῶν πόλεμον κάτα κοιρανέουσιν ib. 332, οὐ μὰν ἀκληεῖς Λυκίην κάτα κοιρανέουσιν βασιλῆες 12, 318; Od. 1, 247 von der vornehmen Stellung der Freier in Ithaka; – Pind. vrbdt es mit dem acc., ϑεοὶ κοιρανέοισιν χορούς, Ol. 14, 9; – c. gen., Aesch. σωϑεὶς δ' ὁμοίως τῆςδε κοιρανεῖ χϑονός, er beherrscht dies Land, Pers. 210; ähnlich Opp. λεόντων κοιρανικῶν Λίβυες μέγα κοιρανέουσι λέοντες, Cyn. 3, 41, unter den gebietenden Löwen herrschen die Libyschen; – c. dat., Ap. Rh. 2, 998 τῇσιν τότε κοιρανέεσκεν.
-
2 ἀ-κλεής
ἀ-κλεής, ές, ohne κλέος; Hom. dreimal, Od. 4, 728 νῠν αὖ παῖδ' ἀγαπητὸνἀνηρείψαντο ϑύελλαι ἀκλέα ἐκ μεγάρων, οὐδ' ὁρμηϑέντος ἄκουσα, ohne daß man Nachricht von ihm hätte; Iliad. 7, 100 ἀλλ' ὑμεῖς μὲν πάντες ὕδωρ καὶ γαῖα γένοισϑε, ἥμενοι αὖϑι ἕκαστοι ἀκήριοι, ἀκλεὲς αὔτως, ruhmlos; 12, 318 οὐ μὰν ἀκληεῖς Λυκίην κάτα κοιρανέουσιν ἡμέτεροι βασιλῆες, vgl. Scholl. Didym.; – Nic. Al. 114; Qu. Sm. 3, 363; Call. Del. 295; – Plat. Legg. IX, 854 e ἀκλεὴς γενόμενος, ruhmlos; – Lys. 13, 45 ἀκλεέστατος ϑάνατος, der schimpflichste Tod; – Advb. bei Hom. dreimal, Iliad. 22, 304 μὴ μὰν ἀσπουδί γε καὶ ἀκλειῶς ἀπολοίμην, ἀλλὰ μέγα ῥέξας τι; Od. 1, 241. 14, 371 ἠδέ κε καὶ ᾡ παιδὶ μέγα κλέος ἤρατ' ὀπίσσω. νῠν δέ μινἀκλειῶς ἅρπυιαι ἀνηρείψαντο· (οἴχετ' ἄιστος ἄπ υστος); – Her. 5, 74.